Roger Federer három év után ismét megnyerte az év első nagy tornáját, az Australian Opent, így adódik a kérdés: vajon megcsinálja-e a Grand Slamet? Saját bevallása szerint még csak nem is gondol erre, és az „ahogy esik, úgy puffan” elvet követi. A sikereinek zálogát továbbra is a kemény munkában látja – és a zsenijében.

Egy Grand Slam-versenyt megnyerni is nagy dolog. A Grand Slamet megcsinálni: csak a zseniknek sikerül. Hogy Federer 2010-ben megnyeri-e valamennyi nagy tornát, azon nem elmélkedik, már csak azért sem, mert vannak más viadalok is, amelyeken meg kell felelnie az elvárásoknak.

„Sohasem járt a fejemben, hogy ez valami olyasmi, amit feltétlenül el kell érnem – nyilatkozta Roger Federer, miután megtette a Grand Slam felé vezető út első stációját. – Kisebb, ATP 1000-es tornákon is játszom, és ott szintén ki kell szolgálnom a közönséget. Hiszen azért veszik meg a jegyüket, nemde?”

„Minden torna, amelyre meghívnak, fontos számomra, és bár fantasztikus érzés Grand Slamen diadalmaskodni, nem csak az van a világon.”

A 16. GS-elsőségét elkönyvelő bázeli ász jónéhány évvel ezelőtt nehezen tudta volna elképzelni, hogy ilyen magasságokba jut. De a titkát legalább már tudjuk.

„Hogy mi szükségeltetik ahhoz, hogy valaki ilyen sikeres legyen? Először is az, hogy nagyon tehetséges legyen – mondta mosolyogva. – Mindig is tisztában voltam vele, hogy egészen különleges dolgokra vagyok képes, de hogy kiforrjak, rengeteget kellett gyakorolnom, mert anélkül nem megy.”

Federer nem a hangos ünneplésekről híres, de a svájci azért elismerte, néhány korty alkohol lecsúszott a torkán az Australian Open-döntő után családja és barátai társaságában.